Szoval el is telt az első 3 hét.
kezdünk belerázódni az itteni életbe, ami délelőtt-délután munkahely, este pedig lakásnézéssel telt általában:) Jó sokat megnéztünk már, mire megtalaltuk a - reméljük - igazit... vagy túl nagy, vagy túl kicsi, vagy csak simán csúnya volt amiket láttunk.
A meló érdekes, mondhatnám teljesen más, mint amit megszoktam, egyenlőre nem marketingesnek érzem magam, hanem inkább fejlesztőnek, mert leginkább technikai jellegű kérdéseket kell megoldanom ami a Mosaic családot illeti. Egyik kedvencem annak kinyomozása volt, hogy az izraeli szabványú Mosaic dugaljunkon a lyukak átmérői valóban 5 mm-esek-e, mint ahogyan azt az izraeli szabvány legújabb verziója
előírja...:)
Na mindegy majd lesznek marketingesebb dolgok is biztosan. Minden nap sok
újat látok hallok, tapasztalok minden téren: a napi életben a munkahelyen,
a nyelvben, stb.
Van már itteni bankszámlám csekkfüzettel(!), mobilom, internetelőfizetésem.
Egyenlőre egy apartman szállodában nyomjuk, de ez azért nem túl kényelmes, a TV átlója pl. nem 37 colos, hanem kb 37 cm-es....nem mindegy ám:)))
De viccen kívül, jó lenne már a saját kuckónkban lenni a saját bútorainkkal és tárgyainkkal, mert immár 3 hete 3 bőröndből élünk, ami nem túl kellemes... ilyenkor jön rá az ember, hogy hogy tudnak hiányozni mindennapos dolgok (pl. hova a francba tettük az elemtöltőt, hogy tudjunk már végre fényképezni :) ) (UPDATE: hétfőn végre beköltözünk!!! :) )
Rita gyakorolja a franciát, egyre többet tud, elvileg október 8-tól jár majd hozzá franciatanár.
A sok gyaloglás az elején kikészített, most már kezdem lassan megszokni, megnéztem Google mapsen: 1,5 km oda, ugyanennyi vissza a szállásig, meg ott a munkahelyen is megyek még kb. 1 km-t, mert nagy ez az épületegyüttes:) Szóval jó kis sport ez nekem naponta, edzőterembe már nem is kell menni:) A gyaloglásban nem a séta a rossz, hanem, hogy tökre szmog van, mert rajtam kívül mindenki kocsival jár. Én meg kerülgetem a járdán a kutyaszarokat. Na mindegy, előbb beköltözünk az albiba, aztán majd lesz kocsi is októberben...
Nemrég először ültünk trolira Ritával, mikor mentünk a városba egy ingatlanoshoz. Azt se tudtuk hogy kell leszállni, mert nem elég jelezni, hanem amikor megáll a troli/busz, nem a sofőr nyitja az ajtót, hanem neked kell egy gombot megnyomnod mégegyszer és akkor nyílik. Mi meg csak néztünk, hogy miért nem nyitja ez a birka az ajtót :) A többi utas meg kiabált, hogy nyomjuk már a gombot :)
Az emberek egyébként kedvesek, boltban vagy pl. a cégnél a kajáldában különösen, de komolyan, ez nagyon érezhető különbség. Mosolyognak, örülnek neked, hogy ott vásárolsz, szóba elegyednek, segítenek, stb. Nem ez a "rohadj meg te szemét vevő, amiért itt kell ülnöm a pénztárban minimálbérért" fíling van. Ezt mondjuk tudtam előre, ezt Ritának is mondtam mielőtt jöttünk és Ő is észrevette már. Bár ő még nem nagyon kommunikál, mert nagyon fél, ha érti is, hogy mit kérdeznek tőle, még nem mer válaszolni, mert fél, hogy hibázik... hiába mondom neki, hogy ne foglalkozzon ezzel, hanem beszéljen és gyakoroljon minél többet.
üdv:
Tamás
