Kirándulás La Rochelle-be
A múlt hétvégén hosszú hétvége volt, csüt-péntek szabad, így kitaláltam, hogy kicsit kirándulunk, elmegyünk La Rochelle-be megnézni a tengert (óceánt): Limoges-hoz ez a legközelebbi sós víz. Rengeteg új kép a szokásos helyen. Majd videókat is töltök fel kicsit később!
Csütörtök reggel el is indultunk viszonylag szép időben, ami teljesen elromlott, mire megérkeztünk… Szitáló, áztató, folyamataos eső, nagyon erős széllel kísérve… egyszóval teljesen ideális kirándulóidőJ.
Miután lepakoltunk a hotelben és kicsit kifújtuk magunkat, nekiindultunk felfedezni a környéket. Nem volt egyszerű, mert kb. 100 km/órás szél fújt, konkrétan menni alig lehetett, plussz az eső csapódott az arcunkba. Olyan szél volt, hogy a vadi új esernyőmet elgörbítette a szél, de nem is kifelé, hanem befelé…. Így hát kisebb kiborulás után bemenekültünk az akváriumba (http://www.aquarium-larochelle.com), amit amúgy is meg akartunk nézni. Tényleg nagyon színvonalasan meg van csinálva a hely, óriási akváriumok (vannak többmillió literesek is), a lábunk alatt, fejünk felett úszkáló halak, medúzák, stb. (különféle tengeri csigák, kagylók, halak…J - ezt Hairold érteni fogjaJ ). Tök jó volt, csak az árnyékolta be egy kicsit a délutánt, hogy másnak is eszébe jutott ez a program, magyarán iszonyatos tömeg volt… néha úgy kellet odaverekednünk magunkat, hogy lássunk halat is J
Ezzel kb. el is ment a délután, majd hazaküzdöttük magunkat a viharban.
Másnap, pénteken elindultunk felfedezni a környéket, a szomszédos kis városokat és falvakat. Elmentünk Fouras-ba, ahonnan remek kilátás nyílik a Boyard Erődre, ami az óceánban van, kb 10 km-re a parttól… Itt forgatják már jó régóta a hasonló nevű tv-s vetélkedőt, asszem ezt Magyarországon is adta egy időben a TV2. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fort_Boyard)
Itt elbohóckodtunk a parton, de a folyamatosan és pillanatnyi megállás nélkül süvítő szél (most már legalább szerencsére eső nélkül), nem tette ezt sem túl kellemessé. Így kicsit beljebb mentünk a faluba és a strandon végre sétáltunk egy jóízűt az apálytól sima homokban. Erre mindenfelé osztrigát halásznak a tengerből, sok ilyen kis mólószerű épületet láttunk a parton. Szép környék meg kell hagyni, csak kár, hogy nem sütött a nap, mert így elég szürke volt a vidék. A víz színe is inkább hasonlított egy viharos Balatonra, mint a tengerre (eléggé barna volt a felkavart homok miatt). Ez egyébként mindhárom napra igaz volt: csúnya színű víz és valahogy mindig az apályt kaptuk el…
Délután elmentünk Rochefort-ba, ahol egy hajókötélgyártó manufaktúrát néztünk VOLNA meg, ha nem lett volna bezárva dél és kettő között, mint szinte minden ebben a nyamvadt országban, még akkor is, ha egy turista látványosságról van szó…J
Mindegy. Gondoltuk, akkor megkajálunk a mellette lévő étteremben, ahol meg nem szolgáltak ki, mondván hogy fél kettő van és már nincs semmi kajájuk (!). Ez sem először fordult már elő velünk, ez megint csak új élmény számomra, sztem otthon ilyen nincs, én legalább is nem jártam még így. annyi baj legyen, bementünk a belvárosba és ott kerestünk egy másik éttermet, ahol legalább még volt kajaJ. Itt megkóstoltuk az osztrigát is, ami nem nagyon nyerte el a tetszésünket, főleg Rita tetszését nem J
Este sétálni mentünk La Rochelle-ben, hogy megnézzük a kivilágított várost is. A szállásunktól nem messze a kikötőben épp egy Rally verseny indulója volt, több száz autóval. Nagyon durván tuningolt kocsik voltak, durva hanggal… nekem nagyon tetszett, Ritának kicsit uncsi volt J Este nagyon finom pizzát ettünk és megkóstoltuk a helyi rozét is, ami után jó hangulatban tértünk nyugovóraJ Kezdek már irodalmi húrokat is megpendíteni.
Szombat reggel kijelentkeztünk a szállásról, majd végre sétáltunk már nappal is a városban, eső nélkül. Délután átmentünk Ré szigetére, amit egy hatalmas híd köt össze a szárazfölddel (3 km hosszó). Ez a sziget kb. 25 km hosszú és nagyon keskeny, mi pedig célbavettük a „felső hegyénél” található világítótornyot (http://maps.google.fr/maps?hl=fr&ie=UTF8&ll=46.200745,-1.327972&spn=0.373547,0.617294&t=h&z=11). Természetesen ide is felmásztunk, ami nem is olyan egyszerű feladat: 60 m magas, folyamatos csigalépcsőn, ahol közben szemben lefelé is jönnek az emberek J. A tetején iszonyú szél, de csodás kilátás a szigetre és az Atlanti óceánra… Ekkor már jó fáradtak voltunk, de azért még megnéztük a parton is a hullámzást és a német(?) bunkereket, amik nagyon hasonlítanak a Normandiában látottakra. Para emlegettelek is rendesen, hogy ha Te most itt lennél, akkor miket csinálnál és milyen boldog lennélJ Az egyik bunker kis kerítéssel volt körbekerítve, nem is lehetett bemenni, mert konkrétan valaki egy kis házat épített bele!!! Para Te hol vagy ehhez az elvakultsághoz képest??? Elég messze sztem… még rendes dzsiped sincs, csak egy gránátod, amit a cipődben találtál egyszer otthon! J
Ekkor már lassan esteledett, ezért elindultunk haza, hiszen kb. 3 órás út várt ránk...
Gyorsan elrepült ez a 3 nap, de tök sok mindent láttunk, tapasztaltunk, próbáltunk, élményekkel gazdagodtunk.
Üdv mindenkinek:
Tamás
